Dr. Gáspárdy László és Dr. Gáspárdy András szerkesztésében megjelent Gáspárdy Emlékkönyvek: a Budapest 1993-ban a 175 oldalas és Budapest, 2009-ben 507 oldalas Gáspárdy Elemérre vonatkozó része : szöveg, adatok, fényképek, honlapunkon teljes terjedelmében felhasználásra került.
könyöki Dr.Gáspárdy Elemér 1881. február 15-én született Egerben, régi nemesi családban.
A Nyitra m.-ből származó család a nemességet I. Lipóttól kapta, aki földrészünknek egyik leghatalmasabb uralkodójaként 48 esztendeig német-római császár, egyben 40 évig magyar és 49 évig cseh király volt.
Ezt a címet Pozsonyban hirdették ki 1659-ben, személy szerint Gáspárdy Lukácsnak, feleségének Halassy Erzsébetnek, leányának, Katalinnak, György és Mihály nevű fiainak. A kiváltságlevél megillette örököseiket és a mindkét nembeli utódokat is .
A címeres nemeslevél másolatai megtalálhatók a Magyar Nemzeti Múzeum, a Nyitra megyei és az Esztergomi Levéltárakban.
Édesapja könyöki Gáspárdy Gejza (1837-1891 ) Egerben született.
A Ciszterci Rend Egri Katholikus Főgimnáziumba járt középiskolába, majd édesanyja kívánságára festőművész ambícióját feladva a jogi pályát választotta. 15 évesen már a Pesti Királyi Egyetemre járt és tanulmányai befejezése után a vármegye szolgálatába állt.
Először, mint cs. kir. törvényszéki fogalmazó helyezkedett el, 1856-ban a mezőkövesdi járásbíróságon segédbíró, később Tarna-járási (Heves vm.) szolgabírója.
Édesanyja okolicsnai Okolicsányi Celeszta (1841- 1892) a felvidéki Liptó vármegyéből származó nemesi család szülöttje. A család kiválóbb tagjai: katonák, alispánok, főszolgabírók, zárdát és templomot építő földbirtokosok, országgyűlési követek, képviselők, jezsuita szerzetesek voltak.
Huszonhét évig tartó házasságukból tíz gyermekük született, heten Egerben, hárman Hevesvezekényen, de a 10 gyermekből csak heten érték meg a felnőtt kort.
Gáspárdy Gézának 1867-ben a hivatalát politikai okokból megszüntették, ezért Pusztavezekényre (ma Hevesvezekény) birtokára vonult vissza gazdálkodni, három esztendő után visszatérve Egerbe ügyvédi irodát nyitott és Heves vármegye egyik legkeresettebb, leggazdagabb ügyvédje lett.
A nagy család ebben az időben Eger belvárosában a Széchényi utca 12.sz házban lakott. Az 1960-as évek végéig a kapuboltozat alatt egy nagyméretű freskó volt látható, ami a Gáspárdy gyerekeket Girardi -kalapban ábrázolta.
Mint ismert közéleti személyiség aktív részese volt az egri társadalmi- és szakmai életnek. Még egy 1861-es névjegyzék szerint az egri lövölde részvényes-, majd választmányi tagja. Ő volt az Egri Kereskedelmi és Ipari Hitelintézet elnöke, 1889 –ben az Egri Ügyvédi Kamarának választmányi tagja. Fontos szerepet töltött be a megyei és a városi Törvényhatósági Bizottságban és az Egervárosi Képviselő Testületben is. Az egri szőlő részvénytársulat igazgatói tisztét is és 1890-91-ben igazgatója volt az Egri Törzskaszinónak. Vezető szerepe volt a Nőegyletben is. Tagja volt a nyári színkör felügyelő bizottságának. Otthona a társasági élet egyik központja volt.
Az „Eger és Vidéke” című hetilapnak alapításától haláláig munkatársa volt és három évig szerkesztője. A lap tulajdonosa és alapítója bátyja, Gáspárdy Gyula (1836-1891) volt.
1890. december 26-án halt meg Egerben. Halála napján Eger minden középületeire fekete lobogót tettek ki.
Tevékeny és eredményes munkásságának, továbbá takarékosságának köszönhetően tekintélyes vagyont hagyott utódaira.
Gáspárdy Géza, Elemér legidősebb testvére, 1864-ben született Egerben. A Géza név a családi szokásoknak megfelelően az elsőszülött fiút illette meg. A bécsi Keleti Akadémiát végezte és diplomata pályára lépett. Szülei korai halála miatt egy ideig a gyám szerepét is betöltötte, Elemérnél és a legkisebb öccsénél, Bélánál mivel 17-19 esztendővel volt idősebb náluk, bár ennek határt szabott, hogy többnyire külföldön tartózkodott. Tökéletesen beszélt francia, német, spanyol, olasz, angol, török és orosz nyelven és megértette magát szerbül, görögül, portugálul, arabul perzsául is. Isztanbulban, Zürichben, Konstantinápolyban alkonzul, Belgrádban, Marokkóban, Marseille-ben követségi titkár, Rómában pedig követségi tanácsosi rangot ért el. Mexikóban konzul is volt. Tevékenységéért több kitüntetést kapott.
Ő volt az első a családban, aki összeállította szorgos igyekezettel a családfát. Mint cs. és kir. alkonzul 1892-ben az osztrák-magyar nagykövetségről több levelet ír Csontos Jánoshoz és Nagy Ivánhoz, a Kép, a Koppauer, a Kántor és a Gáspárdy család nemességének és családi címerének földerítésének témájában. A Széchényi Könyvtár Kézirattára őrzi ezeket a leveleket.
Számos kitüntetést kapott. Többek között a II.o. polgári hadi érdemkereszt, bronz polgári Jubileumi Emlékérem, II.o.szerb Takovorend, II.perzsa Nap-és Oroszlánrend, kapott kitüntetéseket Portugáliában és Poroszországban is, megkapta az Olasz Szűz Mária és Lázár tisztje kitüntetést és a IV.o.Török Oszmán Rend fokozatát is.
Idősebb korában feleségével együtt, öccse Elemér szomszédságában a Szilágyi Dezső tér 1 számú házában lakott, majd 1944-ben Vas megyébe költözött, és valószínűleg Széchenyi grófékkal együtt elhagyták az országot.
A négykötetes Keresztény Magyar Közéleti Lexikon amit Budapesten, 1940-ben adnak ki, közli röviden életrajzát.
Anna, (Eger, 1867) Elemér legidősebb nővére Máhr Dezső felső- ábrányi földbirtokoshoz ment feleségül és az ő házasságukból is tíz gyermek született.
Armand nevű bátyja festő (Pusztavezekény, 1871) Németországban végezte el a Művészeti Akadémiát, Párizsban és Rómában járt tanulmányúton. Festett táj -, zsáner- és történeti –képeket, de mint portréfestő szerezte meg környezetének elismerését.
Béla (Eger,1879), gazdászi oklevelet a Magyarovári Gazdasági Akadémián kapott. Gróf Széchényi Péter Vas megyei nagybirtokát (Rum, Rumharaszt, Homokszentgyörgy) vezette 25 évig mint gazdasági főtiszt, majd jószágigazgató. Az első világháború két esztendejében főhadnagyként szolgált. Ifjú korában az élő galamblövészet sportágban nemzetközi sikereket ért el, a világbajnoki egyéni bronzérmet is. A sikeres csapatnak Elemér szintén eredményes tagja volt.
Az 1944-es esztendőben a szovjet csapatok előrenyomulása miatt szeretettel adott helyet rumi szolgálati otthonában a nyugatra menekülő barátoknak, ismerősöknek, rokonoknak.
Olivér (Eger1883.) öccse nyolcesztendősen diftériában halt meg.
Elemér kilencedik gyermekként látta meg a napvilágot. Elemér gyermekéveiről nem sokat tudni, de az biztos, hogy a jómód, a gondos nevelés a szeretetteljes környezet, a nagy család megalapozta és biztosította az élethez való erőt, szorgalmat, ambíciót, küzdeni tudást, állhatatosságot. Édesapjának, bátyjainak, a rokonoknak és barátoknak életpéldája is jó irányban befolyásolta őt a későbbiekben.
Szülei korai halála következtében (édesapja 54, édesanyja 51 éves korában hunyt el), így 10 évesen teljes árvaságra jutott. Béla testvérével együtt először az egyik Okolicsányi nagybácsi gyámsága alá került, majd Géza bátyjához, aki akkor már mint diplomata Magyarországtól állandóan távol teljesített szolgálatot A fiúk szinte felügyelet nélkül nőttek fel.
Szüleitől nem csak szellemi, de komoly anyagi örökséget is kapott. Béla és Olivér fivéreivel együtt közösen örökölte az 1.000 magyar holdnyi Hevesvezekény külterületén fekvő ősi birtokot, amelynek jövedelme gond nélkül fedezte tanulmányait.
Elemér a gimnázium nyolc osztályát öt helyen végezte el. A Ciszterci Rend Egri Katholikus Főgimnáziumában kezdte, folytatta a piaristáknál a mai Szlovákiához tartozó Podolinban, majd Pozsonyban ismerkedett a középiskola tananyagával. Az 1895/96-os tanévben – a Kisújszállási (Jász-Nagykun-Szolnok vm.) Református Gimnázium V. osztály tanulói között van. Végül az érettségit Érsekújvárott az államilag segélyezett Községi Katolikus Főgimnáziumban tette le (1901), ami jelenleg szintén Szlovákiához tartozik.
Iskolaváltásainak nem külső kényszer volt az oka, csupán az, hogy Bélával megegyezetek, hogy oda mennek diáknak ahol a legkésőbb kezdődik a tanév, ahol rövid az iskolaév, így a legkevesebb időt kell az osztálytermekben eltölteni. Mivel jogi pályára készült, az Egri Érseki Jogakadémia hallgatójaként a Líceum épületében kezdte a stúdiumokat, de jogi diplomáját végül is nem itt kapta meg, hanem az 1872-ben alapított Kolozsvári (ma Babes-Bolyai ) Tudományegyetemen.
Elemér 1903. február 28-án –még mint joghallgató feleségül vette szigeti Buzáth Saroltát, Eger egyik igen szép hajadonát.
A fiatalok egy hevesvezekényi vadkacsavadászaton ismerkedtek meg.
Ebben az időben még Elemér a heves megyei Hatvan városában a Hatvani út 9.sz. alatt lakott, menyasszonya Egerben, a Kossuth téren-ma Dobó tér -szüleivel és Anna nővérével.
Az esküvői tanúk a nagyidai születésű, Egerben lakó Okolicsányi Lajos és a vezekényi születésű pápai Vratarics Gyula földbirtokos, banktisztviselő voltak.
Elemér apósa –szigeti Buzáth Lajos (1855-1899) Egerben Piac –téri (ma Dobó-tér ) Kígyó nevű gyógyszertár tulajdonos volt. Nevéhez fűződik a híres gyomorerősítésre használatos Buzárth Lajos –féle „Egri Víz” egyik titkos receptjének összeállítása, amelyet korábban a jezsuiták is előállítottak. Számos társadalmi funkciója volt, több kulturális egyesületnek volt pénztárosa, az Egri Kereskedelmi és Iparhitelintézet elnöki és az egri szőlő részvénytársulat igazgatói pozícióját is betöltötte.
Később, mint szőlőnagybirtokos nemességet kapott Ferenc József királytól az 1898. májusában kiadott levéllel, a szőlőművelésben elért kiváló eredményeiért.
Szőlőtelepítéseivel azonban hatalmas adósságokba verte magát melyektől nem tudott megszabadulni, így 54 évesen önkezével vetett véget életének.
A család Máramarosszigeti eredetű, ezért kapta a „szigeti ” előnevet. Anyósa az előkelő kassai Német Lovagi Rend család tagja, a ritter von Eiesenmayer nemzetség sarja, Bajzáth Emilia volt.
Dr.Gáspárdy Elemér és Buzáth Sarolta esküvőjéről semmiféle dokumentumom nincs és nem is tudtunk szerezni, nem is láttunk.
Az ifjú pár az esküvőjük után az egri Deák Ferenc u. 18 sz.-ba költöztek.
Két leányuk született.
Sarolta Egerben 1904 szeptemberében és Marianne (Marica) 1909 augusztusában látta meg a napvilágot, szintén Egerben.
szalgéri Szalgháry Tibor, Gáspárdy Sarolta első férje nála 16 esztendővel idősebb, (1888 –1939 ) hevesvezekényi földbirtokos, kinek tulajdonát több mint 300 hold föld képezte, A XVIII.sz.-ban a Szalgháry család a birtokában volt Hevesvezekény kétharmada.
Ebből a házasságból született Elemér első unokája, Szalgháry Tamás Hevesvezekényen, 1925-ben.
Szülei korai válása után édesapja házában nevelkedett, majd annak halála (1939) után mivel még csak 14 éves volt, Dr. Makay Lajos négy gyermekes vezekényi földbirtokos lett az árvaszék által kinevezett gondozója, de a gyámságot Elemér nagyapa gyakorolta.
A Szalgháry és a Gáspárdy birtok egymás szomszédságában volt és a házasságot a szülők kívánságára kötötték meg 1924-ben.
A családtörténet most megismételte önmagát: Gáspárdy Lajos és Szalgháry Rozália 1835-ös esztendőben megkötött házasságkötésére emlékeztetett kilencven évvel korábbról. Bár az nem volt ilyen rövid életű.
A fiatal pár felújította a Szalgháry kastélyt és abban rendezkedtek be, de kapcsolatuk nem volt tartós, mert négy esztendő múlva elváltak.
Gáspárdy Sárika férjhez ment másodszor is. Ez a házasság már nagy szerelemből született.
Az új férj vitéz gálochi dr. Tömösváry János a hatvani járás főszolgabírója volt, aki a főispán politikai megbízottjaként vezető tisztséget viselt. Hatvanban egy nagy szolgálati lakásban éltek, ahonnan 1943-ban Rumba (Vas megye) menekültek a közeledő front elől. Rövid ausztriai tartózkodás után azonban hazajöttek, Egerben telepedtek le. Dr.Tömösváry János két esztendeig volt rendőri felügyelet alatt. Nyugdíjától megfosztották. Kitanulta a villanyszerelő szakmát és mint raktáros tartotta el családját. Egész életében szorgalmas, egyenes gondolkozású, gerinces ember volt. Hatalmával sohasem élt vissza. 1969-ben tudtak felköltözni Budára egy alagsori lakásba.
Ebből a házasságból három gyermek született.
Tömösváry Thea 1929-ben, Dr. Tömösváry Hanna 1930-ban, ők Heves városában, míg ifj. Dr. Tömösváry János 1943-ban Budapesten.
Marica lánya 1933-ban ment férjhez. Zenei tanulmányait nem folytatta, de egész életében nagyon szépen zongorázott. Novemberben volt az esküvője Budán a Margit krt-i ferences templomban.
Elemérék béreltek ki számukra egy nagy lakást Pest belvárosában és megvették a fogorvosi rendelő berendezését. A férj fiatal orvos lett dr.Ferenczy Károly, aki később az Orvosegyetemen docens, a magyar fogászati röntgenológia tanára, tudósa, és egyik jeles meghonosítója. Gáspárdy Elemér és Sárika unokák a Ferenczy családban: Tamás (1934-1985 ) Judit (1938- ), és kis Marica, (1942-2000 )
Elemér szüleitől – Béla és Olivér fivéreivel közösen – örökölte az 1.000 magyar holdnyi (Kb. 50 hektár) hevesvezekényi birtokot.
A szülőktől kapott gazdag örökség közül 1905-öt követően egyetlen ingatlan sem maradt a Gáspárdyak tulajdonában, csupán Elemér tartotta meg az ősi, még nagyanyjától, szalgéri Szalgháry Rozáliától eredő birtok 160 magyar holdat kitevő részét
Hevesvezekény
Mint Elemérék mint a Ferenczy család életében Hevesvezekény sokat jelentett.
Meghatározta az életvitelüket, a társasági kapcsolatukat, a szabadidejük, a sportolási lehetőségüket.
Elemér rendkívüli jó vadász volt szeretett ezt az elfoglaltságot. Ha erre nem volt módja, borocska mellett kvaterkázott, adomázott, sakkozott, kártyázott. Rendkívüli módon szerette a földet.
A Gáspárdy ház a Toldi Miklós u. 8. alatt, a falu központ felé eső részén állt. A ház egy egyszerű parasztházból lett átalakítva, egy kis kert és ha jól emlékszem háziállatok tartására el volt kerítve egy rész. Libáink, kacsáink voltak. Főzni nagy Panni főzött, emlékeimben arca elevenen él, ránk gyerekekre kis Panni vigyázott és végezte azt a munkát, amit mint kis cseléd rá volt bízva. Ahogy szüleim, úgy nagyszüleim is mindenkivel barátságosan tisztességes hangon beszéltek, és a személyzetet megbecsülték. Igaz emberek voltak. Keresztények ? Demokraták ? A viszonzás igen kemény volt. Amikor az 50-es években nyaranként feljöttek a Római fürdőn levő kis házunkba a téli hónapokra, hogy a kiigényelést elkerüljük, az Ivanics család egy-két év múlva a szóbeli megállapodást megszegve nem ment vissza Hevesvezekényre. Megtehették. A világ nekik állt. Rossz emléket hagytak maguk után.
Maga a birtok a térképen „Zsindelyes tanyá”-nak, helyenként Gáspárdy tanyának volt jelölve. Heves felől érkezve közvetlenül a városka előtt, az út jobb oldalán húzódott, aminek egy része mocsaras terület volt, itt állandó jelleggel csak a juhászok lakták.
Elemér sikeres sportemberként szerepelt a galamblövészetben. A háború előtt ez az úriemberek sportja volt. Vadhiányos időszakban is kellett gyakorolni, erre találták ki először az élő galamb, valamint üveggömb lövészetet. Miután az állatvédők kezdtek tiltakozni az élő galambok lelövése ellen, helyette gömblövészetet, majd a későbbiekben koronglövő versenyeket tartottak. A magyarokkal minden nemzetközi versenyen számolni kellett. Mint csapattag, az Európa- és világbajnokságok, a hazai, továbbá az osztrák, a német, a cseh, a francia, az olasz és a spanyol versenyeken vett részt. A legnagyobb versenynek számító Monte-Carlói nagydíj sikeres és állandó tagja volt. Vadászlap 2004 évi áprilisi számában Vasvári Erzsébet is említi nevét „Koronglövészet Magyarországon” című írásában. Így sokat utazott Olaszországban, Franciaországban , Algériában.
A házaspár ( ???? )közben Budapestre költözve a II. Margit krt. 1. földszinti tágas lakásba lakott .
Legjobb barátja vitéz szinai Szinay (Sznistsák) Béla szintén Egerben született és korban is igen közeliek voltak egymáshoz (1880) nagybirtokos, a honvéd tisztképző Ludovika Akadémia parancsnoka. 1931. és 1936. között altábornagyként a Magyar Királyi Csendőrség országos parancsnoka, továbbá az Egyetemi és Főiskolai Önkéntes Nemzeti Munkaszolgálat vezetője. A Magyar Katona Írók Körének elnöke. Sokat vadásztak együtt a vezekényi határban.
Az ÁVO zaklatásai következtében 1948. szeptember 8-án Budapesten öngyilkos lett.
Elemér jó barátja volt Tutcsányi Elek is.
Elemér hivatali karrierje, munkássága .
Nagyapa 1905. május 7-én a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen nyerte el az államtudományi -jogi doktori -oklevelet. Az elnevezés ma Babos-Bolyai Tudományegyetem. Jelenleg Romániához tartozik.
Pályafutását 1905. szeptemberében, mint Heves vármegye tiszteletbeli aljegyzője kezdte, innen került 1906. január 3-tól a Kereskedelemügyi Minisztérium Elnöki Osztályára ahol a vasúti ügyekkel foglalkozott, mint segédfogalmazó. 1914-ig fogalmazóként a Közlekedésügyi Minisztérium által indított közlekedésügyi tanfolyam keretében szervezett vasúti tisztképző tanfolyamon kinevezett rendes tanáraként tíz évig oktatta a vasúti földrajzot és történetet.
Sokszor kapott vasúti szakértői feladatot is.
1915. február hó 15.-én Megjelenik 400 oldalas tankönyve, amely kitüntetett elismerésben részesül.
„ A szakkönyv Beöthy László kereskedelemügyi m. kir. miniszter úr Ő Nagyméltóságának felkérésére készült 1913 júliusában” – írja a szerző a Bevezetőben.
A Közlekedés Minisztérium által indított közlekedésügyi tanfolyam keretében szervezett vasúti tisztképző tanfolyamon jegyzőként működött,
1918-ban miniszteri segédtitkári, majd a VII. fizetési osztály szerinti javadalmazással miniszteri titkári kinevezést kap. A Tanácsköztársaság bukása után a Kereskedelmi Minisztérium sikertelen politikai vizsgálatot folytatott ellene, amit 1919. november 4-én a 6.539/eln. sz. határozatával meg is szüntetett.
Elemér, mint a Kereskedelmi Minisztérium kiküldöttje két éven át az Országos Menekültügyi Hivatalban működött, melynek már megszervezésében is részt vett. A magyar kormány 1919-ben Elemért, mint miniszteri titkárt az erdélyi menekülteket segítő főosztályra, ma a VIII. Bródy Sándor utca 8 sz alatti i Magyar Országgyűlés Képviselőházba rendelték, aminek impozáns épülete manapság a Magyarországi Olasz Kultúr Intézetnek ad otthont. S bár ez a „minisztérium” már november végén megszűnt, az egyik osztály gróf Bethlen István miniszterelnök háttérirányításával tovább működött, ??????? majd átalakult béke előkészítő csoporttá. Az osztály a megszállt területeken történt jogsérelmekről gyűjtött információkat, illetve az erdélyi magyar vezetőkkel, a román kormányzattal és a keleti antant seregek főparancsnokságával tartotta a kapcsolatot. Az osztály rövid ideig működött.
1921. augusztus 31-én nevezik ki miniszteri osztálytanácsossá,
Megírja az „Ezeréves álom „c. regényét, amit Budapesten a Pfeifer Kiadónál adott ki 1921-ben és a regényen kívül még négy elbeszélést is tartalmaz
A könyv meseszerűen ír le egy – az első világháború véres valóságának idején játszódó szerelmi történetet és a kommunista (bolsevista ) tanokkal megfertőzött orosz hadseregről mond éles kritikát.
Ha jól emlékszem, két esztendeje olvastam az interneten egy eladó példányát egy antikváriumi oldalon : 163-as tételszámmal:
1926-ban Párizsba, 1927-ben Londonba tett tanulmányutat.
Elemért mint az akkori kormánypárt, a Keresztény-Keresztyén Kisgazda-,Földmíves és Polgári Párt (Egységes Párt) hivatalos jelöltjét a Heves vm.-i 4.választó-kerület választói 1926. és a december 10.-én egyhangú választással nemzetgyűlési képviselővé választották
Országgyűlési képviselői mandátuma, így és parlamenti munkája két cikluson keresztül tartott
Minisztériumi állását ekkortól szüneteltette.
Az országgyűlési képviselők Névjegyzékébe 1927. február 1-vel vették fel 57. számmal. Még aznap kisorsolták helyét a képviselőház tagjainak tanácskozó osztályába is. A névjegyzék a 3. tanácskozó osztályban tünteti fel a 14. számú helyen.
Ha ma megjelöljük az Országházi Dokumentumok keresőjében a nevét, 951 alkalommal jelenik meg. Némelyike csak rövid beszólás, vagy rövid beszámoló.
Az 1927. és 1932. közötti országgyűlési ciklusban a következő törvényjavaslatoknak volt előadó szónoka:
„Ceglédkörnyéki gazdasági vasút Cegléd-vezsenyi vonalának engedélyezése”,
„Gépjáróművek közúti forgalma és a közúti közlekedés szabályozása tárgyában 1926. évi április hó 24-én Párizsban aláírt nemzetközi egyezmények becikkelyezése”,
„Bodrogközi gazdasági vasutat a Nyíregyháza vidéki (Szabolcs vm.) Kisvasutakkal összekötő Kenézlő-balsai (Szabolcs vm.) vasútvonal engedélyezése”,
„Közhasználatú gépjárművállalatok”,
„Nemzetközi Munkaügyi Szervezet 1928. évi XI. Egyetemes Értekezletén a legkisebb munkabérek megállapítására vonatkozó eljárások tárgyában elfogadott ajánlás”,
„Országos Utfejlesztési Alap 1927/28. és 1928/29. évi kezelése”,
„Központi Statisztikai Hivatal 1929/30. évi munkaterve”,
„Hivatalos statisztikai munkaterv”,
„Népszámlálás 1930-ban”.
A következő, 1931-es választási ciklus során Elemért – ezúttal is egyhangú választással, ugyancsak a Heves vm.-i 4. (hevesi) választókerületben – ismét országgyűlési képviselővé választották.
Az 1931. és 1936. közötti ogy.-i ciklusban a következő fontosabb törvényjavaslatok vitájában szólalt fel:
„Gazdasági és hitelélet rendjének, továbbá az államháztartás egyensúlyának biztosításáról szóló 1931:XXVI. tc. alapján kiadott rende¬letek”,
„Költségvetés 1932/33-ra”,
„Költségvetés 1933/34-re”,
„Közszolgálati alkalmazottaknak és a honvédség tagjainak, valamint mindezek hoz¬zátartozóinak ellátását szabályozó rendelkezések módosítása”,
„Iparfejlesztésről szóló 1931:XXI. tc. 1927- 1932 és 1932-193634. §-a alapján a törvényhatósági és községi üzemek tárgyában a belügyminiszter jelentése”,
„Budapest székesfőváros közigazgatásáról szóló 1930:XVIII. tc. egyes rendelkezéseinek módosí-tása”,
„Költségvetés 1934/35-re”.
Kinevezését sok napilap megtámadta: A Magyarság, az Esti Kurir, a Nyolc Órai Újság” és több vidéki újságban is megjelentek valótlan, a tényeket nem ismerő körülmények és vádaskodások.
A parlamentben elhangzott interpellátióra a miniszter adott választ: Az országgyűlés képviselőházának 120. ülése 1936 április 29-én, szerdán.
Rakovszky Tibor jegyző (olvassa): »T. Képviselőház! Dulin Jenő országgyűlési képviselő úr a képviselőház 1936. évi március hó 18.-án tartott ülésén hozzám intézett interpellációjában szóvátette Gáspárdy Elemér volt országgyűlési képviselőnek m. kir. államvasúti igazgatóhelyettessé történt kinevezését és nyugdíjazását. Ennek kapcsán a t. képviselő úr azt a kérdést tette fel, hogy:
1. van-e tudomásom arról, hogy Gáspárdy Elemér soron és státuson kívül Máv. igazgatóhelyettessé neveztetett ki és a kinevezés után pár hét múlva nyugállományba helyeztetett;
2. továbbá, hogy milyen alapon és okból történt a kinevezés és mely körülmények tették szükségessé a nyugdíjazást.
Van szerencsém a fenti interpellációra válaszomat az alábbiakban tisztelettel közölni:
Dr. Gáspárdy Elemér, — aki 1921. évi augusztus hó 31-én neveztetett ki miniszteri osztálytanácsossá — az 1926. évi országgyűlési képviselőválasztás során, majd az ezt követő 1931. évi választás alkalmával országgyűlési képviselővé választatott. Ügy az 1926. évi, valamint az 1931. évi képviselői megbízatása tartama alatt az 1925:XXVI. te. 182. §-ában foglaltak alapján csökkentett illetményét élvezte és ezen idő a nyugdíjigény szempontjából a tényleg szolgálatban töltött időnek tekintendő.
Az 1935. évi országgyűlési képviselői választások során Gáspárdy, aki ekkor már nem volt képviselő, szolgálattételre jelentkezett és szabadságoltatott.
Nevezett az 1925. évi XXVI. tc.-ben foglaltak értelmében korábbi állásába, vagy rangjának és képesítésének megfelelő más állásba visszahelyezendő volt. Dr. Gáspárdy Elemért, minthogy az 1925:XXVI. te. értelmében rangsorozásának visszamenő hatállyal kellett megtörténnie, státusbeli ranghelye szerint miniszteri tanácsossá kellett volna kinevezni. Minthogy azonban akkor a kereskedelmi- és közlekedésügyi minisztérium fogalmazói létszámában üres miniszteri tanácsosi állás nem volt, viszont a m. kir. államvasútaknái megfelelő üres állás rendelkezésre állt és tekintettel arra is, hogy nevezett előbbi tényleges szolgálata alatt a minisztérium, vasúti szakosztályában teljesített szolgálatot, illetmények szempontjából a miniszteri tanácsosi állást leginkább megközelítő igazgatóhelyettesi állásra vétetett vissza, illetve neveztetett ki.
Dr. Gáspárdy Elemérnek a Máv. tisztviselőinek létszámába kinevezése nem áll példa nélkül, mert éppen a Máv. szolgálatának érdekében a vasúti ügyekkel foglalkozó minisztériumi fogalmazási és műszaki tisztviselők közül több ízben történt az államvasutak létszámába kinevezés.
Dr. Gáspárdy Elemér kinevezésének megtörténte után hatósági orvosi bizonyítvány alapján, betegségére tekintettel, saját maga kérte a Máv. elnökétől nyugdíjazását. A nyugdíjazási kérelmet, minthogy annak törvényszerű előfeltételei fennforognak, teljesíteni kellett.
Kérem a t. Házat, hogy válaszomat tudomásul venni méltóztassék. Budapest, 1936. évi március hó 20-án. Winchkler s. k. kir. kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter.«
Elnök: Az interpelláló képviselő úr nincs jelen. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e az írásbeli miniszteri választ tudomásul venni (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. (Mozgás a baloldalon.) …
de ennek kiegészítését fontosnak tartotta nagyapám közölni az újságok szerkesztőivel .
Röviden a miniszter
Elemér kinevezése után azonban a személyét érintő sok intrika miatt – még abban az évben saját maga kérte a MÁV elnökétől nyugdíjazását, így pozíciója elnyerése után mindössze négy héttel nyugállományba is került. (IDŐPONT?)
Egyik legjobb barátja vitéz szinai Szinay Béla (1880-1948) helyi nagy birtokos volt
Szinay altábornagyként a honvéd tisztképző Ludovika Akadémia, 1931 és 1936. között a Magyar Királyi Csendőrség országos parancsnoka, az Egyetemi és Főiskolai Önkéntes Nemzeti Munkaszolgálat parancsnoka, a Magyar Katona Írók Körének elnöke – volt, vele sokat vadászott a vezekényi határban. Szinay – felesége Vratarics ….. (Baba néni) (*1880. †1949.), Vratarics Gyula unokatestvére lett – kúriája utóbb a Vratarics család birtokába került s ma a Polgármesteri Hivatal épülete (Alkotmány u. )
Elemér bácsiék vezekényi szakácsnéja és házvezetőnője a dolgos özv. (IVAVICS ?)Nagy Fábiánné (Panni) volt, akinek leánya, a „kis Panni” Marianna lányáéknál lett a három gyermek dajkája. Elemér hevesvezekényi birtoka a háborút követően az államosítás sorsára jutott. A Hevesvármegyei Földbirtokrendező Tanács 1945. június 9-i határozatával kimondta a 116 kat. hold (ebből 79 hold szántó, 11 hold rét, 24 hold legelő, 2 hold egyéb) terjedelmű birtok egészben való igénybevételét s azt csakhamar téeszesítették. Az I. fokú döntés ellen Elemér az Országos Földbirtokrendező Tanácshoz fellebbezett ugyan, mindhiába. Enyhe vigaszt jelent, hogy az 1991. évi XXV. tv. alapján összesen nyolc leszármazója részesült az elvett föld után kárpótlásban.
Mint Heves vm. törvényhatósági bizottságának és Hevesvezekény képviselőtestületének tagja, a Hevesi Sport Egyesület díszelnöke a vm. és Heves község közéletében is előkelő szerepet töltött be, már azért is, mert képviselőként a hevesi belvárosi iskola építéséhez 25.000 pengő, az artézi kút fúrásához 8.000 pengő, a kultúrház létesítéséhez pedig 16.000 pengő államsegélyt, illetve kölcsönt eszközölt ki. Közbenjárására beállították Heves és Ludas (Heves vm.) között az autóbuszjáratot és a hevesi szőlőknél vasúti megállót létesítettek. Boconád, Tarnaméra, Tarnazsadány, Zaránk, Erk, Tarnaörs, Visznek és Nagyfüged (mind Heves vm.) községek közintézményeire is jelentős összegű államsegélyeket szerzett.
Kerülete valamennyi községében, minden esztendőben beszámolót tartott, amit előtte egyetlen képviselő sem tett. Jelentős szak- és szépirodalmi tevékenységet fejtett ki, számos politikai és gazdasági cikke jelent meg a különböző folyóiratokban és napilap¬okban. 1938. január 15-től az 1905. óta kiadott s még az Elemér általi átvételének évében megszűnt Közigazgatási Közlöny c. közigazgatási és politikai hetilap utolsó felelős szerkesztője volt. A Révai-lexikonban (Révai) ő írta a vasutak tárgykörébe tartozó vasúti gazdaságtan, jog, statisztika részeket, bp.-i és vidéki lapokban tárcái, versei jelentek meg.
Elemér a (II.) Török u. 6. I. em.-i tágas négy szobás lakást családjával 1924-től kezdődően 1934-ig bérelte. Ezután, 1934-ben költöztek a Géza bátyjáéhoz igen közel eső, a II., most: I.ker Szilágyi Dezső tér 7. földszintjén levő, Dunára néző, elegáns lakásba.
Elemér szőke hajú, kék szemű, vékony csontozatú, alacsony, bajuszos férfi volt. Markáns közéleti megnyilvánulásai mellett a magánéletben Ugyanakkor élt-halt a tréfáért, helyzetkomikumokért. Állandóan rímeket faragott, s azokat az élőbeszédbe is beépítette. A viccekkel különösen a gyermekeket szórakoztatta. Nagyon szeretett sakkozni. A kockás tábla látványa újabb rigmusok költésére sarkallta Szenvedélyes dohányos volt. Egy kézzel, zsebben sodorta a cigarettát, mint egy angol lord.
Német és francia nyelven beszélt. Minden forradalmisága ellenére ellenezte a női emancipációt: hallani sem akart arról, hogy unokája, Tömösváry Johanna az egyetemre jelentkezzék.
A Budai Katolikus Kör választmányi tagjaként részt vett a hitélet ébren tartásában. Szabad idejének megszokott időtöltése a versírás volt, ez a szenvedély idősebb leányára, Sárikára is átragadt Szívesen fogadott vendégeket, ezeknek mindig pontosan a megbeszélt időpontban kellett érkezniük.
A II. világháború után a kommunista államhatalom nem csak minden földbirtokától és ebből származó jövedelmétől fosztotta meg, hanem elvették tőle a nyugdíját is, lakásukba társbérlőt helyeztek el. Személyzeti szobájukat kiadták albérletbe. Felmerült a kitelepítés veszélye is. Megkeseredett.
Szüleim támogatták őket anyagilag. Édesanyám ezért vállalt zongoratanári állást Budapest peremkerületében és vidéken Csepelen, majd Budajenőn.
1943. február 5-én és 1962. október 7-én kelt végrendeleteiben vagyonának lemenői közötti felosztásáról gondoskodott.
Felesége Sárika barna hajú, szép arcú – idős korára ősz hajú, törékeny termetű szelíd természetű volt. Amikor sűrű háziasszonyi teendői megengedték, szerette olvasni kedvenc regényeit, folyóiratait. Unokái iránt mindig nagy, de sosem túláradó szeretettel viseltetett. Szépen varrt.
Idős korában, szívbajban hunyt el.
Nagyapa szívasztmája idősebb korára felerősödött és súlyosbodott, még a puszta járás is rettenetes megerőltetést jelentett neki. Végül halála is erre vezethető vissza. Magas kort megérve 1963. május 27-én szívelégtelenségben hunyt el.
Pecsétgyűrűjét és fényképalbumát Béla (Vorau, 1945.) dédunokája őrzi.(?)
Budapesten s 30-án a (XII.) Farkasréti temetőben temették el, ugyanabba a sírba, ahová hitvesét 1962. július 6-án helyezték örök nyugalomra.
Lelki üdvéért temetése napján az (I.) Alsóvízivárosi Árpádházi Szt. Erzsébet(kapucinus)-plébániatemplomban mondtak misét. Közös sírjuk nem lett időben megváltva.
Nagy öröm számomra és gondolom mindannyiunk számára, hogy nagyapáról több korabeli lexikon megemlékezik.
A Széchényi Könyvtárban megtalálva mindegyiket, kinyithattam és olvashattam, dokumentálhattam ezeket.
Trianon után : Az első ciklusban több mint ötven beszédet tartott, melyben sürgette a gazdasági bajok orvoslását, erélyesen állást foglalt a nagy fizetések ellen, az álláshalmozások ellen a trösztök, a kartellek ellen, a közüzemek és a nagybankok ellen. Hangoztatta az iparosodás szükségességét. Több törvényjavaslatnak volt a parlament előadója ezen felül a kerületének mérhetetlen szolgálatokat tett. Heves községnek eszközölt a belvárosi iskola
Végezetül öröm a család számára, hogy Dr.Gáspárdy Elemér jogász, orsz.képv., Gáspárdy Gejza, a Gáspárdy Emlékkönyvek szerkesztőinek nagyapja Dr. Gáspárdy Géza orvos egy lexikonban szerepelnek, amit 1992-ben adott ki az Argumentum kiadó Gulyás Pál összeállításában: